Egy új szót hoztam létre!!!!...(khhm helyesbítek...legalábbis azt hittem eddig, hogy én hoztam létre....de nem, máshol is olvastam ezt...sorry...inkább mondanám, hogy az én kocsmai etikettem) "Kocsmai etikett".....sokat sejtető, amolyan magyarázd-meg-és-fejtsd-ki-a-véleményedet-szintű-szösszenet.

Na, szóval....a kocsma egy jó hely! Legyen az talponálló vagy egy igényes angol pub. Mindegy csak kocsma legyen....ahogy belépsz egy kocsmában megcsap a füst, az olcsó sör szaga(ahogy a 8 óra munkában) a szemed érzi, hogy egy másik közegbe léptél. Megpillantod a régi arcokat akikkel annyi átbulizott éjszakában voltál, akikkel jóban-rosszban együtt voltatok és minden más programot elhagytatok egy jó kis kocsmázásért. Az italakciókat fejből tudod, és az angol kifejezések még részeg állapotban is helyes akcentussal ejted ki....Johnny, Jack, Jim és a többi gyönyörű férfinév.

Majd továbblépsz vigyorogva üdvözlöd a kedves kis pultos menyecskét, aki múlt héten még a hajnali órákban is kiszolgált és nagyokat kacarászott az erőltetett vicceiden...és annyit mondasz: "Vica cica! a szokásosat.".....ez az a hely.

 

Tudom, ez nem valami autentikus egy nő szájából...a bevezetőben leírtak....ezt egy férfi szemszögéből próbáltam....és ismétlem próbáltam leírni. Tessék ezt elnézni nekem, de ez egy olyan téma, amit egy nőtől érdekes hallani, de izgatottan várja az, akit érdekelnek az ilyesmik vagy éppen megunta azt, hogy olyasmiket olvasgasson, hogy valaki mit evett reggelire...Úgy gondolom, hogy ez egy érdekes téma, amit érdemes kibeszélni....mert máig is vitatott téma.

 

A kocsma régebben nagyon fontos szerepet töltött be az emberek életében. (nem mintha most nem a férfiak többségénél). A kocsma, a férfiak birodalma volt, a falu rádiója és az "üzleti tárgyalásokat" is javarészt itt beszélték meg. Az erőtől duzzadó férfi mi másra se vágyott a vasárnapi mise után mint egy jó hideg olasz fröccsre vagy vörösre....kinek mi volt a kedvence.

És, hogy rátérjek a címnek a lényegére hiszen a kocsma, mint fogalmat elég jól átjártuk...... a mellette lévő etikett vajon mi célt szolgálhat?

Én úgy gondolom, hogy mindennek megvan a maga helye, ideje....etikettje. A kocsmában tartózkodásnak is megvan. Bár én, mint "kívülálló" és egyszerre, mint részvevője (bár tudom a beugrós még semmit se látott ebből az "életstílusból", de azért bennem is megfogalmazódott pár vélemény) egyszerre tudom objektíven és "benne lévőként" ismertetni a dolgokat.

Talán a legtriviálisabb "kocsmai etikettel" kezdeném, ami maga a köszönés.....Igen, a köszönés.Tudom, az olvasó nem arra számítana, hogy a az első lenne a köszönés, pedig de. Számtalan ember van(és ez csak az én véleményem, nem kötelező egyetérteni vele), aki bejön és elrendezi azzal a köszönést, hogy: "Pizzátok van??".

A második legfontosbb szerintem a tisztelet (direkt olyan pontokat emelik ki, ami általában hétvégente szokott előfordulni, mert hétköznap nincs ebből probléma.....khmm....bár aztán...szóval maradjunk egy "sima" hétvégénél). Az előbb írtam, hogy voltam már párszor beugrós, és pont akkor amikor a legnagyobb bulik voltak (nem volt ember, én meg csóró diák voltam.....meg most is az vagyok :), meg amúgy is szívesen jöttem). Ahhoz, hogy én a kocsmai etikettet kialakítsam magamban ahhoz kellett nekem a pult másik fele is....mert az egy dolog, hogy te mit gondolsz, meg a melletted lévő pasi (már nem szomjasan) hogyan szencségel amiatt, mert nem kap egyszerre italt, vagy mert nem adtak vissza jól....

Tisztelni (bár lehet, hogy csak túl naív vagyok) igenis kell a pultost! Konkrétan nem tudnék egy példát se felhozni, hogy milyen megrázkodtatás éri egy pultban dolgozó hölgyet mert egyrészt én magam nem voltam a szórásba, másrészt nem hallottam olyanfajta élcelődést, amit paírra kéne vésnem....Persze vannak a jóöreg beszólások,(megvannak a maga fokozatai) becézgetések (ez a jobbik eset....bár 12 óra után nem tudom mennyire lehet ezt szívesen fogadni....mert hát ugyebár van az a határ...).

Igen....van egy határ....azok után, hogy az a szerencsétlen nő nap mint nap kibírja azt a légkört (bár aztán ő választotta, vállalnia kell a felelősséget) és próbál jópofát vágni mindennek....annak azt hiszem meg kell adni a tiszteletet. Meg nem csak azért....a tisztelet mindenkinek kijár.  

 Meg ahogy anyukám szokta mondani: "Ha egy nő egy kocsmában dolgozik.....na az egy fasza csaj". Persze itt most nem akarom őket kitüntetni és szentté avatni se, de azért vannak emberek, akik ezt a beosztást nem munkának fogják fel, hanem valami alantosabb cselédmunkának akikkel bármit meg lehet csinálni.

 Persze találkozni olyan megkeseredett házisárkányokkal, akik csak a Borsodis üvegről leolvasva tudják kimondani az  "élet habos oldala" kifejezést....remélem értik mire célzok. Na, velük aztán nem lehet egy tálból cseresznyézni....ők azok, akiket az élet sziklaszirálddá csiszoltata....kemények, megtanulták a leckét, nem udvariaskodnak, a munkájukat "nyersen", de elvégzik. Ez pedig a több éves kocsmás múlt, ami belőlük szól....igen, és erre is akarok kitérni, hogy egy kocsmában dolgozni lehet, mert ott van a sok élmény, kapcsolatok, magabiztos talpraesett nőt farag belőled....de aztán van az a határ amikor a sok jó erény, amit addig szereztél szépen lassan háttérbe szorul.....és lassan felemészt minden nőies bájt, helyébe pedig az a sziklaszilárd nő kerül, akinek szívét nem lehet egykönnyen felmelegíteni....

Úgyhogy szumma szummárum.....elég öszetett dolog ez a kocsmai etikett....nem lehet konkrétan kifejteni ezt a definíciót, ezzel csak egy szegletét "mutattam be", amit úgy gondoltam, hogy fontos lenne megemlíteni.....